talán ez az álmos délután volt a kezdet

2012-02-25T18:37:00.000+01:00

Visszakapott mosolyok

Látom rajtad... amikor néha, pillanatokra elfelejted magad, és elhiszed, hogy az egész nem is olyan bonyolult. Ilyenkor nevetünk. És az olyan jó.

2012-02-16T22:53:00.005+01:00

Ebben a korcsolyázós, felszabadult, nevetős estében valamikor-valahonnan a fülembe csengett és ott is maradt ez a mondat: "Your Smile is a Beautiful Lie". Gyönyörű, találó, nem vagyok beléd szerelmes.

2012-02-13T08:38:00.004+01:00

Megmosolyogtató, találó, fájdalmas-vidám esti kérdés vasárnapra:

"És mi van a zavarosfejű barátoddal?"

2012-02-12T11:18:00.001+01:00

Süt a nap be az ágyba

Minden rendes, tiszta, és mikor a napfény megvilágítja a bordókat és narancssárgákat, mindig arra gondolok, mennyire szeretem ezt az életteret, mennyire pontosan olyan, amilyenre szükségem van. Rendezgetni kis dolgaimat, gyönyörködni a függöny redőződésében, bevinni a kávét az ágyba. Tegnap írtam végre, elképzeltem, milyen könyv lenne, ha könyv lenne (évek óta meg sem fordult a fejemben ilyesmi) - végülis, nem is vártalak, mert már tudtam kívülről az egészet. Elmúlt a délután és én rájöttem, hogy a zélet azért üvölti ennyire hangosan ezt az üzenetet, mert akkor talán már nem hagyom figyelmen kívül. Nyugodt vagyok, derűs vagyok, és üzenem, megértettem.

2012-02-10T09:09:00.000+01:00

GyereideTakarodj

Úgy tűnik, tükör vagyok, visszatükrözöm ellentétességedet. A felépített falak mögül néha kinézek, elkap a játékoskedv, megtartom azt a rövid pillanatig tartó fényt - ismeremmár az egész rendszerét, ilyenkor kis szarkalábak, közben szemünk összekapcsolódó röppályáján keresztül belezuhanok valami légüres, néma fekete térbe -, aztán hirtelen becsukom, mosolygok rajta, hogy minden szó milyen találó, elképzelem, hogy letépek egy darab papírt és hozzádvágom, hogy maradjotthonnézzétévét, közben meg tudom, hogy nem hozzádvágnom kéne, hanem gondolnom tényleg, hogy maradjotthon, hagyjábékén, forever.

2012-02-05T10:01:00.001+01:00

"Common sense may tell you, that the ending will be sad, and now's the time to break and run away"

Nyilván azért kellett újra, mert már éppen kezdett minden a helyére kerülni, a veled berendezett világ körvonalai elmosódtak és visszarendeződtek. Szar beismerni, hogy bármi is történik még, bármit is találsz ki, bárhogy is forgatod még a dolgokat - bárhogy is akarod átírni a fejemben lévő történetet -, nem hitethetem el magammal, hogy bármilyen happy end kisülhet még ebből, nem hitethetem el magammal, hogy az egészet észre se vetted, nem így akartad, komolyan gondoltad...
"Te velem így nem...!" - mert így senki senkivel sem, erre nincs semmilyen magyarázat...

2012-02-01T23:47:00.003+01:00

Nem, tehát komolyan, nem. Ez nem mehet így tovább.

2012-01-26T07:59:00.004+01:00

...drinks my blood like a glass of wine...

2012-01-24T11:26:00.002+01:00

Ice Queen, definitely

A vasárnap kapott verseskötetben, amiben friss szél fúj és vízillat lebeg, ott ez a sor:

"Élő nékem ne adjon kegyelmet, s el ne ítéljen". Leszokom arról, hogy kegyelmet osztogassak, ez álszent és ragadós, majdnem olyan mérges, mint a sértődött duzzogó harag. Ez az egész nem az én feladatom, nem az én ügyem, nem az én bajom, nem az én terhem, nem az én saram, nem az én életem. Elhatárolódom tőle, mint kert az utcától, csöndesen és feltűnés nélkül. Megyek tovább.

2012-01-21T11:33:00.001+01:00

Libikóka, megbocsátás, romló húson selyemszalag

Néha egyik határtól eljutunk a másikig, egy szélsőséges rosszat szélsőséges jóba gyúrunk át. Megtanultam, hogy kell megbocsátani, most úgy érzem, gyakorolnom kell, hogy néha ne bocsássak meg annyira könnyen, merjem átélni a haragot és a keserűséget, ha éppen ezt kell átélnem.

Ui.: Arról nem is beszélve, hogy míg mások fejét elnéző mosollyal simogatom, ha elefántcsordaként gyalogolnak végig bármin, ami fontos, addig magamnak a legkisebb hibát sem nézem el. És ez nem valamiféle tiszteletreméltó zen-állapot, nem önzetlenség, nem jóság, egyszerűen, banálisan csak BALEKSÁG.

2012-01-20T18:35:00.003+01:00

I wanna do bad things

Ugyanmár, Dexter! Mikor szórakoztál utoljára úgy igazán? - mondja Brian és Dexter szemében felvillan egy játékos-gonosz kis fénysugár.

Ezt akarom ma. A régi, igazi játékos-komisz idők emlékére!

2012-01-13T20:50:00.001+01:00

Paradoxon és meglepő őszinteség

Szerintem gonoszság minden szeretettel elhalmozni valakit, aztán megvonni tőle egyik napról a másikra, minden magyarázat nélkül. De nem tudom elhinni, hogy gonosz az, akit szeretek. Mert akkor nem szerethetném.

2012-01-13T09:12:00.000+01:00

Reggeli napfény, archiválás, mondomhogynemfáj

Archiválni könnyű. Egy kattintás és eltűnik minden. Nehezebb ott, azon a banális elnevezésű helyen fiókokat rendezni. És megmagyarázni, hogy miért is jobb ez így, miért is ... Talán a "miért" szót magát... kéne archiválni.

2012-01-10T08:26:00.002+01:00

Hiány

- Nem tetszel nekem, te lány.

- Ahh, pedig reménykedtem, hogy neked még tetszem:)

Nemjónemjónemjó...

2012-01-09T18:46:00.001+01:00

2012-01-05T08:29:00.003+01:00

És hát lehetne már tavasz

Furcsa, hogy a felszín most milyen rezzenéstelen. A megszokott, mindennapos egyszerű kis dolgok, zajlik, hullámzik a zélet, erre-arra, gondolatok jönnek és mennek, valamit nem írok fel és elfelejtem, telefonon figyelmeztetnek, hogy hétvégén le kéne szedni a karácsonyfát, ami eszembe juttatja, hogy tavaly úgy éreztem, elviselhetetlenül túl sokáig van karácsony, de idén erre csak egy derűs vállrándítás már, jövök-megyek, elmegyek kajáért, pötyögök úgy, hogy figyelek is, és mindeközben, mindemellett, mindezalatt ott működik az egész, ott forrong, mint a föld belseje, kitörni akaró feszültségfolyam, ez a hasonlat is milyen banális és közhelyes, de mit mondhatnék, mit tehetnék, ha nem mondhatok és nem tehetek semmit.

2012-01-04T09:49:00.001+01:00

Tegnap annyi kis apróság eszembe jutott, fel kellett volna írnom őket, mert csak arra emlékszem, hogy mikor Ausztriában az összehajtogatott perzsaszőnyegeken próbáltam elaludni, akkor rengett a föld, én pedig azon gondolkoztam, tényleg rengett-e a föld, vagy már álmodom.

2012-01-02T22:43:00.001+01:00

Snemmennénk, ottlaknánk, valami olyat biztos találnánk, amineknincsvége

2012-01-02T06:53:00.003+01:00

"And I always sleep with my guns when you're gone"

Fura, hogy két érzés nem hagyja aludni, és a kettő mintha a szív két különböző táján helyezkedne el, mintha a két területet még titokzatos kis utak sem kötnék össze. Az egyik a közelség, valami boldog várakozás, valami határvonal, már ki se lehet bírni. A másiknak pedig semmi köze az egészhez, ez már a tompa félelem valakiért, aki mintha minden pillanatban arra készülne, hogy minket... egyikről sem beszélhetek.

2012-01-01T17:10:00.003+01:00

Szia, 2012!

"nekem a kérés nagy szégyen, adjon ugyis, ha nem kérem."

Boldog Új Évet!

2011-12-29T08:50:00.004+01:00

Vizzzlát

A 6-os villamoson (ideális hely a filozofikus gondolatok megszületéséhez) tört rám az érzés: rengeteg jót és rosszat adott ez az év, változást, izgalmat, utazást, gondolatot, álmot, félelmet, keserűséget, csalódást, reményt, új utat, szerelmet és az ellenkezőjét. Feszített tempójú volt és abszurdminden történt, végletek között. "Born in blood", Dexter biztosan ezt mondaná. Viccestanulságos visszalapozni, januárban egyetlenegy bejegyzés sincs, sem a naptáramban, sem a naplómban, csak ködösen emlékszem, merre jártam, mit csináltam, olyan volt, mintha iszapban gázoltam volna. Most már úgy vonszolom ezt a színes évet, mint valami mázsás terhet. Alig várom, hogy szombaton lerakjam és azt mondhassam: Szia, 2012.

2011-12-28T06:41:00.000+01:00

Jager, cigi, Arsenal, Krisztmösz

A.: Én tudom, milyen filmeket kell néznie egy szingli pasinak december 24-én! Baromi jók pl. a háborús filmek, amikben egy nő sincs!

B.: Oké, hogy itt iszom és meccset nézek veletek, de feltűnt, hogy nem vagyok szingli pasi?

2011-12-27T13:07:00.001+01:00

Álmos, viszonylagos boldogság lábjegyzetekkel

Évekig néztem a 7-es busz ablakából azt a fát, aminek dőlve-telefonálva-ordítva-sírva. Pillantásommal minden alkalommal kicsit megsimogattam azt a lányt, de mosolyogtam is rajta ugyanakkor, nem rosszindulatúan persze, csak olyan mindenttudó anyukásan, mintha azt mondtam volna: "Nem tudod még, mennyi jó vár, mennyi rossz, mennyi minden változik, mennyi mindent akarsz és nem akarsz majd még, csak nyugi". Most kicsit így vagyok a tavalyi önmagammal, aki még nem látta, csak boszorkányosan érezte a szakadékot, közvetlenül a lába előtt. Kicsit sütkérezem, kicsit nyújtózkodom abban az érzésben, hogy ez nem most történik. Miközben persze, azért annyira most sem tejszínhabos, annyira most sem bársonyos, de: "Enough, enough now".

2011-12-26T17:00:00.004+01:00

"I've seen better days, but I don't care" - Ezt kell énekelni, amikor a zember veszít kicsit az egészséges öniróniából

Mellesleg úgy zajlik ez, hogy a zember könnyes-ködös tekintettel ücsörög valami "tragédia" tetején egy fázóskávé mellett picit, aztán még aznap este benyit egy lakásba, ahol mindenki nagy vidáman társasjátékozik. "Bandázunk, jó? Nem fogunk lelkizni, nem baj?" Dhhehogy baj, ellenkezőleg. Az egészből aztán konklúzióként csak az az egy mondat marad, hogy "nekem ezek az ünnepek mostanában nem annyira jönnek össze" - de ez már a nevetős önirónia, tehát egészséges.

2011-12-25T12:56:00.000+01:00

Valaki az utcán királynőjének szólított... most nem merem leírni, milyen ironikus az, amit közben magamnak kívántam. Nem merem leírni, mert a végén még valóra válik, a végén még tényleg porrá zúzódik az arcom és nem marad belőlem semmi. Nem akarom. Szeretem és féltem magam, és közben mégis úgy tűnik, nem. Szeretném, ha történne valami csoda. Szeretnék sírni.

2011-12-23T21:29:00.001+01:00

Talán...?

Talán negatív hasonlat, de úgy néztem felfelé - miközben mosogatás közben végtelenül meghatódtam egyszercsak -, mint Laura Palmer, amikor félve pislogva kérdezi: "Igaz ez?" Lehet, hogy ez most...? És közben csak csillog, csillog bennem ez az egész.

2011-12-22T09:07:00.004+01:00

"If you were a preacher I'd begin to change my ways"

Azt hiszem, csak most kezdem érezni az ünnepet és a mögöttem álló időszakot. Túlságosan lekötött, hogy benne voltam, elfelejtettem reflektálni rá. Most csak visszatekertem a fényképezőgépben a képeket és rácsodálkoztam az őszi Kopaszi-gátra, a kiscicákra a kertben, a 40 fokra novemberben, a kempingasztalon álló kávésbögrékre... Most meg. Most meg fura, süteményillatú, arany-kék és narancssárga színű. Mintha meg is nyugodnék lassan, így év végére, bármi is legyen.

2011-12-21T06:12:00.001+01:00

"Come on and twist a little closer now"

Eljött a pillanat, amikor ismét csak zsizsgő dalszövegekkel tudom kifejezni magam... Kizárólag az ABC első két (de háromnak is tekinthetjük) betűjének (utánuk ponttal) köszönhető, hogy a fejem nem lyukasztja ki már olyan könnyen a plafont. De talán ez jól is van így. Mosolygós vagyok és mindjárt díszítem a fát.

2011-12-20T19:45:00.001+01:00

Nem is tudok mondani semmit. Mert annyi mindent kéne. Anyám ma kijelentette, hogy olyan vagyok, mint egy hullámvasút. Ezzel nehéz vitatkozni. De a lényeg az, hogy "Na szóval szeretlek én élet, mert te olyan jó vagy hozzám". Meg akarok ölelni valakit.

2011-12-17T14:59:00.001+01:00

2011-12-15T20:01:00.003+01:00

The killing time...

2011-12-14T13:08:00.001+01:00

Milyen törékenynek tűnik néha minden.

2011-12-13T10:30:00.000+01:00

Tól-ig

Hamarosan eljön a pillanatot, mikor kinyitom az "éves tervet" tartalmazó dobozkát... Hosszú és izgalmas volt ez az év. Az a bizonyos színházas mondat rám most duplán, triplán, ezerszeresen igaz: "Azt hiszem igen dühös lehetnék azért, ami velem történt. De nehéz dühösnek lenni, mikor oly sok szépség van a világon." Minden perce tanulságos, csodaszép vagy borzalmas volt. És ez így nagyon kerek, nagyon szép, nagyon élet.

2011-12-13T08:03:00.003+01:00

Family light rovat, mosoly

- És mostmár megnyugodtál kicsit?

- ...

- Ez ssssose fog megnyugodni!

2011-12-12T22:40:00.005+01:00

Nem írok.

Nem írok, mert némileg értetlenül és szemöldökfelvonós-fejcsóválós mosollyal állok magam előtt.

2011-12-08T19:10:00.001+01:00

Karácsonyi fények, őrült tavasz-zsizzs

2011-12-08T08:22:00.001+01:00

Reggelre száraz vadszőlőlevelek hevertek a padlón mindenhol... Ó, ez a bolond, meleg szél! Friss, hátborzongató, ismeretlen, kiszámíthatatlan.

2011-12-06T19:14:00.001+01:00

Viccesek. Egymásnak feszülnek, nem hagynak aludni, görcsbe rándítják belülről a gyomrot, miközben nincs semmi, ott kint, nem fúj a szél, nem hajlonganak a fák, nem süllyedt el a város. Másnap egy hullám betöri az ablakot, ők meg körbeülnek, hagyják, hogy te hátradőlj a padlón, mint mikor a körben állók karjába dőltél, lazán, zsibbatag nehéz tagokkal, és szétáradjon benned valami vad, szabad boldogság, borzongató nyugalom-izgalom egyveleg. Imádom, sakktábla-élet, játék az egész.

2011-12-06T10:22:00.001+01:00

Mégis mit kerestél itt? Hogy kerültél az álmomba?

2011-12-02T20:38:00.001+01:00

"To do list": fájó igazságok kimondása

M. sms-e, amitől kishíján leszédült a székről, rádöbbentette, hogy gyakorolnia kell ezt a mondatot:"Ne haragudj, de nem akarok találkozni veled."

Ugyanakkor mélységesen megkönnyebbült a ténytől, hogy a zélet rendszerint mégiscsak okosabb nála, az udvariasságot is kevesebbre becsüli, és szépen el is intézi, hogy ne találkozzon azokkal, akikkel egyáltalán nem is akart.

2011-11-28T23:34:00.001+01:00

Valahogy kiestem a valóságból, úgy dél körül, mikor a Cinemában megittam a kávémat, abszurd melegben, a teraszon. Nem tudom, mi van, nem tudom követni magam. Nem is baj talán.

2011-11-27T14:00:00.001+01:00

Olyan változás, mintha szabad szemmel láthatná, ahogy nő a haja vagy a körme. Valaki felajánlja, hogy a legvadabb álmait is valóra váltja, de ő csak elmosolyodik, a telefont hosszú órákra a táskában felejti. Mostmár néha elidőz a határvonalon, két korszak között, csodálkozik, méreget, hasonlítgat, elmereng azon, cserélne-e azzal, aki ekkor meg akkor volt. Listening to the wind of change.

2011-11-25T08:01:00.001+01:00

Már régebben megtanultam a rezzenéstelen arccal hallgatást, ha tudom, olyasmi fog következni, amitől valami vihar támadhat, erősen kapaszkodom, hogy ne sodorjon egy tízméteres hullám alá. Fura módon, hallgattam, és nem történt semmi, ameddig a szem ellát. A tenger csöndes és tükörsima maradt, partján állni olyan volt, mintha magába szippantott volna egy olcsókeretes akvarellfestmény.

2011-11-22T23:34:00.001+01:00

Let's do it!

Tudom, ha csak egy kicsit melegebb lenne, táncos és könnyű léptekkel sétáltam volna a moziból a Ferenciekre, talán még kísértésbe is estem volna, hogy átsétáljak a hídon. Így most arcomra fagyott mosollyal, az egésznaposénekléstől-meganáthától kaparó torokkal, egy szép intenzív nap után, az aszfaltra fagyva, de mégiscsak konstatáltam, hogy ismét szerelmes vagyok az életembe.

2011-11-21T11:09:00.001+01:00

Gl.-val a karácsonyi vásárban, mint három évvel ezelőtt (is). Nézem őt, magamat, az idő- és érzelemhurkokat, másokat, akik jöttek-mentek, útvonalakat, amik kuszálódtak össze-vissza, előre-hátra. Most éppen nem érzem magam, csak az eseményeket.

2011-11-17T07:12:00.001+01:00

Ez még sose sikerült: a teljes, felfokozott pörgésből öt perc alatt juttattam el magam alvás-üzemmódba, ahelyett, hogy elkezdtem volna azon kattogni, milyen közel a reggel. Tudom, az emberek többségének ez meg se kottyan, de én nem bírok alváshátralékokat cipelni, általában.
De most szeretem ezt az egészet.

2011-11-16T07:49:00.001+01:00

Ami nélkül nem élhetsz éskész.

Tegnap este próbáltam kikapcsolni az agyam, kibillenteni a pályájáról, meg egyáltalán, úgyhogy vacsi közben egy bizonyos női magazint lapozgattam, és elkerekedett szemmel láttam a 15000 Ft-os alapozókat és mattítókat az "ami nélkül nem élhetünk" (vagy valami hasonló című) rovatban. Mosolyogva konstatáltam magamban, hogy ha engem kérdeznének, kénytelen lennék bevallani, hogy a júliusi számukba csomagolt repialapozót használom hetente kábé háromszor. :D Okéoké, nincs értékítélet, nincs tanulság. Szépnapot.

2011-11-12T09:52:00.001+01:00

Tegnap, holnap

Valami idő előtti számvetés kívánkozott ki belőlem tegnap, ahogy újfent a Blahán álltam a villamosmegállóban, és megpillantottam magamat, ahogy ott állok, egy órányi távolságra 2011-től, körülöttem a hangosan ünneplő várossal, petárdákkal, tűsarkús particicák vihogva kopogó tömegével, bennem a "szilánkokra tört minden"-nel. Később, egy pohár vörösbor mellett, retróhangulatú zongoraszóval a háttérben csak annyit mondtam a lányoknak, hogy mit is mondhatnék. Ez egy nagyon furcsa év volt.
És még nincs vége.

2011-11-10T20:15:00.000+01:00

Próbáltam megoldani, hogy...

... ne megint ezt a videót posztoljam, mert még a végén úgy tűnhet, túl sokszor dobálózom azzal, hogy "destiny is calling me". De most akkoris muszáj. Új füzetet, új mappát nyitottam, új kabátot vettem, az időzítés tökéletesebb nem is lehetne. Mit is mondhatnék? Ez így most egyszerűen: jó.

2011-11-06T08:40:00.001+01:00

I miss the dark passenger

2011-11-05T11:07:00.002+01:00

"Lehetne bársonyos minden éjszaka"

Olyan kisimult és nyugodt néha minden, máskor meg kinyúl egy vörös kéz a roskadozóan békés őszi tájból, összeszorítja a szívemet és emlékeztet, hogy nem hihetek senkinek, nem bízhatok senkiben. Miközben, ellentmondásban mindennel, I'm a believer. Úgy alapjáraton.

2011-11-01T18:00:00.002+01:00

Te jó ég...

Most, hogy ilyen "november"-hangulat szökött a levegőbe - miközben szerencsére időjárásbeli csúszás van, és simán elmenne októbernek is -, és már Mr. Hyde születésnapi partija is bekerült a naptáramba, és a családi kupaktanácsok egyre visszakanyarodnak ahhoz a témához, hogy pontosan mikor is legyen az előrehozott... bizony, bizony, rájöttem, hogy tényleg észbe se kapok, és már itt a Karácsony. Furaságok, idősíkok, nem zavarnak, csak mosolygok rajtuk, egy tavaszi sírásbahajló este, hogy hogyan fogok kibírni egy Karácsonyt, valaha. Most éppen úgy érzem, hogy sehogy-mindenhogy, a piacon alkudozom 20-a környékén, nem válogatok sokáig, pálinkázom a faárusokkal, nagybevásárlást tartok, menüt állítok össze, megszervezem, ki mikor jöjjön vacsira, új díszeket veszek, és hallgatom, hogy "I'm driving home for Christmas, I can't wait to see those faces"... Elég egyszerűnek hangzik.

2011-10-28T13:08:00.001+02:00

"Start your day with a coffee and smile"

Olyan vicces, ironikus, hogy a papírpohár ezzel a felirattal azóta van ott a konyhapulton a kávésdoboz tetején, amióta azon a (már szinte régi) reggelen a tesóm kiszedett a nemmondommiből. Nem mostam ki, nem dobtam el, de ha odatévedek, szinte soha nem mulasztom el elolvasni, és emlékeztetni magam azokra a dolgokra, amikről aznap beszéltünk, közvetlenül azelőtt, hogy poros ébenfa zongorabillentyűket rendeztem sorba a műhelyben. Néha jobban megy, néha kevésbé, de mostanában mintha mégis egyre inkább kezdenék hasonlítani önmagamra. És néha már-már büszke is vagyok, mikor amolyan "áláfutúrá" pillantással kijelentem, hogy egyik problematika sem fog kifogni rajtam, nem és nem.

2011-10-25T15:42:00.002+02:00

Édes alapok, nehézségek, szintentartás, visszaesés, fájdalom, öröm, napfény, tűz, föld, meg hasonló közhelyek

2011-10-20T08:47:00.005+02:00

Honnan jönnek az embernek ilyen önironikus álmok: pukkadozva a nevetéstől mondja az exének, hogy "ha el akarsz menni, lassan készülődnöd kell", ott van az anyja is, Szilveszter van, és mindenki röhög az egészen. És belegondolva, tulképp, tök jogos, bárhol is leszek idén, csak örülhetek majd, hogy nem tavaly van.

2011-10-19T19:42:00.004+02:00

Milyen füst-ködszínű volt ma a délutáni város. A Dexter harmadik évadában Anton vészesen emlékeztet. Bőrszín ide vagy oda, mégis, mágikusan. Talán a pénteki égetés kiűz belőlem mindent, vagy visszahoz belém valamit, amit sehogysem találok most.

2011-10-16T14:51:00.005+02:00

A Sötét Utas követelőzik: "I want dark secrets again" Én meg csak énekelgetek.

2011-10-15T08:49:00.002+02:00

Valami egészen irreális időbe vitt vissza az álmom, ami arról szólt, hogy a témavezetőm nevét elfelejtettem felírni egy papírra, és ezért nem államvizsgázhattam, majd pánikszerűen pakoltam a koleszszobámban (olyanom sose volt btw). Mikor felébredtem, el kellett telnie némi időnek, míg sikerült megnyugodva rájönnöm, hogy ez rohadtul nem aktuális.

2011-10-08T21:16:00.002+02:00

Olyan könnyű vagyok ma, olyan boldog, tevékeny, dolgokban elmélyülős. Az embereket se nagyon vettem észre, kivéve azt a vicces kuka-jelenetet, amin mosolyogtam úgy 5 percig. Tegnap begyújtottam az őrlángot, és kipróbáltam a fűtést - persze, persze, blabla, kipróbáltam, valójában imádom, amikor édeskés illata meleggé és otthonossá varázsolja a lakást. De tartom magam, halogatom. Azt hiszem, ez pedig az őrláng-zene hagyományosan. (Csak a Faburkolatos Ember ...).

2011-10-07T08:39:00.002+02:00

"Kibékülni az évszakokkal"

Kusza érzések közé egyenes vonalakat húzni. Feloldani tragikusságokat mosollyal. Kiszedni valakit a múlt hálójából, ahol alakot változtat és eltorzul gondolatban. Abban a fagyos téli történetben nem lehetett, mai napig furcsa. Csak a homály ijesztő, minden más kezelhető idővel. Mint pl. a napos délutáni kertben álldogálni az elsőszerelmemmel otthoni szoknyában és bikinifelsőben, és a paradicsomokról beszélgetni, amik ott érnek a lábunk alatt. Régen még nem bírtam elviselni, ha hétköznapiság lazította egy helyzet súlyát. Remélem, senki nem ért egy szót sem :)

2011-10-06T17:11:00.003+02:00

16:16

Ma hosszú idő után újra láttam ezt az időpontot. Már nem tudom, jót jelent vagy rosszat, régebben égi jelnek véltem, utólag meg kell állapítanom, mindig akkor villogott, mint valami vészjelző, mikor úgy vágtattam, mint egy elszabadult, kontrolltvesztett hullámvasút-kocsi. Mindegy, destiny is calling me, kivételesen tele vagyok ötletekkel, és ez a hét annyira sűrű volt, hogy most kapok csak észbe, hogy már majdnem eltelt.

2011-10-03T21:05:00.002+02:00

Alapvetően szeretek veletek álmodni. Természetesen a zene csak úgy véletlenül jutott eszembe, remélem senki nem érti félre:)).

2011-10-02T16:53:00.002+02:00

Mostmár jöhet egy kis giccs

Fürödhettem volna akár október elsején is a tóban, de nekünk megmarad az a szeptemberi nap. Állítólag szerdától vége a "napfényes ősznek", amit nyugodtan nevezhetünk napfényes nyárnak is, idén épphogy csak egy cseppnyi ősz vegyült a rezzenéstelen augusztusi időbe, és a legutolsó emlékem a fázásról még a svájci kis szobámhoz kötődik. Utólag magamat állítom az események középpontjába és azt mondom, mindez kizárólag azért történt, hogy megmentsen engem. Ugye megint milyen logikus vagyok? Lassan már jöhet is akár a rosszidő, ha a belső napfény helyreáll. Készülj a hosszú télre, kedvesem. Narancsszínű és rozsdabarna sál, sütőtök és új napló már van, visszatérek a földhöz és a Faburkolatos Emberhez.

2011-10-01T09:08:00.001+02:00

Try to find myself, try to move on

Mindig ugyanazok a szavak térnek vissza, ugyanazok az akarások, ugyanazok a próbálkozások, ugyanazok a körök, ugyanazok a zenék kísérik ugyanazokat az érzéseket. De valószínűleg ez normális. Sose láttam még ilyen őszt, de megtelhetne valami mögöttes tartalommal, üres, mint a bögre, amibe még egy korty kávét képzeltem.

2011-09-27T09:39:00.003+02:00

Azt hiszem: túlreagáltam

És rendesen sajnáltam magam, majd megszakadt a szívem magamért. Jó, jó, hamarosan új korszak kezdődik.

2011-09-25T01:50:00.003+02:00

All the rest is talk...

Ma jártam Budapest legsötétebb utcájában, kétszer. És elmenekültem, alig vártam már azt a megnyugtató sört Mr. H-ékkal. Most csak örülök, hogy vége ennek az irracionális napnak, mikoris fel kellett hívnom valakit, hogy megkérdezzem, megőrültem-e. De megnyugtatott, hogy még nem.

2011-09-23T23:45:00.006+02:00

Ghost of...

Ahogy az exhibicionista ételfotókat készítettem a fekete olajbogyókrémemről, az erkélyről bejöttek a kísértetek. És most itt vannak. Sírni szeretnék.

Ui.: És hát persze, igaza volt Á.-nak, amikor azt mondta, megőrülnék olyasvalakitől, aki olyan, mint én, vagy pláne, olyanabb. Tényleg nem kell, csak sodortatom magam, mert a sodrás... És még az ő szörnyei is gyakrabban járnak most felém, álmaimban, hogy a két történet kockái miként keveredtek így össze, már nem tudom.

2011-09-22T09:46:00.002+02:00

The big sleep

Néha hasznos lenne újra az a bizonyos "5-kor kipattan a szemem és elképzelhetetlen, hogy fáradt legyek" korszak. Alig tudom kirángatni magam reggel a mély és kalandos álmaimból. Rendszerint nem emlékszem belőlük semmire, fejbevágósan ájultak, de ma kivételesen tudom, hogy "Almácskát" és "Hagymácskát" termesztettünk és csomagoltunk. Mivan? :)

2011-09-19T20:22:00.009+02:00

Búcsú a Kopaszi-gáttól

(És milyen igazam lett, esik)

2011-09-19T12:07:00.004+02:00

Föld-jegy, szokásos

2011-09-16T08:42:00.002+02:00

Minden évben eljön az a pillanat, amikor azt mondom: kerti munka, szőlőcsordulás, must, mélykék őszi ég, füst- és földillat, pálinka, must, bor, kintről nézni a konyhaaablak narancssárgáját, felvenni a barna, festékfoltos-lyukas kardigánt, szőkének lenni a hideg reggeli napfényben, meleg kávésbögrén tartani a kezem, bebújni a kockás pokróc alá, leengedni a fokolót, nevetni a családommal. Emlékszem, mi van a tavalyi mosolygós-képek mögött, most nem lesz semmi mögöttes, csak ezek a fura álmok, minden éjjel.

2011-09-15T09:31:00.001+02:00

Ezt a számot R-nek küldeném

Különösen ezért a mondatért: "Húzzál bele a naplóírásba. Míg te elmesélsz egy sztorit, a naplódból hónapokat tekintek át!" Hát jó reggelt :)

2011-09-13T11:29:00.002+02:00

"Amikor pedig a kellemes, súlytalan asszonykéz a férfikézbe simult, a két szem is találkozott. Ulrich határozottan sejtette: arra szemelte ki kettejüket a sors, hogy szerelem által roppant kellemetlenségeket okozzanak még egymásnak."

2011-09-12T19:32:00.009+02:00

Van az a napbamosolygós szomorúság...

... mert mintha a szomorúságnak lenne valami mosolygós-nevetős minősége is, talán csak egy egész kicsi szelet az egészben, amikor érzed, hogy egyébként védve vagy, nem történik semmi olyan, ami ne történhetne bárkivel.
Nem történik semmi, csak
mélyebbre váltanak a színek, minden délutáni fényben napozó kert egyre szebb lesz, egyre roskadóbb, egyre vörösebb levelek között táncol a nap.
Ez az a fájdalmas-szépség persze, amiért
a Faburkolatos Ember éppen a Faburkolatos Ember.
Édes méreg.

2011-09-09T00:24:00.008+02:00

"I'm not afraid of anything in this world, there's nothing you can throw at me that I haven't already heard"

Egyrészt mondom neki, hogy az összes busz elmegy, mire mondja, hogy "metró, busz, villamos és pasi után nem futunk, kettő perc múlva jön a következő." Másrészt ki is bontjuk a pezsgőt. Harmadrészt Boribonnak, Borcsinak, Borcsikának, Bébonnak, Borinak, Borcsának, Cuncónak, Mucónak, Béjbinek, Nyunyónak, Piccolinának már szólítottak, de Bodrinak még soha.
Negyedrészt ez egy szép Tóth Krisztina vers, ötödrészt berúgtunk:

"A fájdalom természetéről

mely lényegében földeríthetetlen.
Van, aki meg se szólal. Báva
szemmel figyel és dől előre-hátra,
belső ritmus szerint. Vagy jobb esetben

feláll, feldönt egy széket és esetlen
léptekkel kimegy, nem is nézve hátra,
csak fojtva, gondolatban, és a háta
sokáig vibrál még a képkeretben,

nem kér tüzet, nem gyújtja fel magát, merész
ötlete nem támad síneken,
megy át a hídon, éppen csak lenéz -

mit kellett volna tennem? Rezzenéstelen
arccal táskámba nyúlni és
rád lőni, mint a filmeken?"

Well, well, kispolgárok vagyunk, nem megyünk bulizni 18 évesekkel, "pisilnem kell, inkább indulok". Mosoly, és tudom, ez a szám is egy közhely, de nekem fontos. It's just the moment, this time will pass.

2011-09-07T15:28:00.001+02:00

Ajjaj, hamar elfogyott a tetováltlány
"Senki sem állja meg sokáig, hogy szerelmes ne legyen - mondta az ügyvéd. - Van, aki nem ismeri be, de valójában a barátság a szerelem legnormálisabb formája."

2011-09-04T00:43:00.001+02:00

És ha nem sikerül, akkoris, addigis "éltem" - valami ilyesmit olvastam ma. Úgyhogy ma megint Edith Piaf szól.

2011-09-03T08:36:00.004+02:00

Blue Valentine

Nos, tudom, merész választás volt, de azért én két dolgon is kacagtam: Először a film közben, amikor elhangzott az a mondat, hogy "she is so very different", amire rögtön jött R. visszhangja a fejemben: "Tudom, Borcsika, ez más". Másodszor pedig akkor, amikor az egyedülmozizásban "társam", a velem egy sorban ülő 70-80 körüli bácsika (ez azért vagány dolog, neem?) a végén felém fordult és megkérdezte: "Tetszett kegyednek?"

Ó, nekem ez az egész nagyon tetszik, de tényleg - néha elbizonytalanodom, de aztán rájövök, hogy mégiscsak tetszik.

2011-09-02T07:07:00.000+02:00

"The only person standing in your way: is You" (Black Swan)

2011-09-01T08:53:00.000+02:00

Hát jó, legyen a tegnap szava az, hogy "vicces" :)

2011-08-30T14:22:00.004+02:00

Visszazökken

Max tegnap megjegyezte, hogy "szeretek arról olvasni a blogodon, hogy takarítasz". Ez biztosan valami maximálisan (ééérted!) szimbolikus kijelentés volt tőle, és persze én is így használom, már évek óta élek ebben a takarítás-átrendezés szimbolikában. Mindenesetre megtörtént, és jó itthon lenni, leszámítva azt, hogy A. bácsi fürdővize a fejemre csöpög, de megoldjuk, megoldjuk.

2011-08-29T12:43:00.002+02:00

Szóval a genyóság szexi, mint azt már régóta rebesgetik

- Néha úgy elképzeltem, hogy látlak itt elvonulni valami pasival, és rá tudok jönni, ki tetszik neked.

- Hát, láthattál volna...

- És? Mi történt?

- Hm, hm...

- Túl cuki voltál? Viselkedj úgy mindig, mint velem, és akkor minden rendben lesz!

2011-08-27T13:30:00.005+02:00

Megint a naplók, a tejeskávék

Érdekes, még sose jutott eszembe: amikor a naplókat "tanulmányoztam", szinte mindenhol előkerült az a megállapítás, hogy a naplóírás gyakran krízisikhez kötődik. Jön a krízis, a naplóíró beleveti magát az írásba, kielemzi, elsírja, megoldja, aztán mikor minden rendbejön, akkor már nem írja le azt, hogy "ma egy hatalmas, forró tejeskávéval ültem a napfényben és boldognak, elégedettnek éreztem magam". Fura, nálam ez fordítva működik. Vannak lyukak a naplóimban, hetek, amikor hozzájuk sem nyúlok, mert erőt kell gyűjtenem, míg szembe tudok nézni azzal a sok boldogsággal, elégedettséggel, azzal a sok hatalmas, forró és napfényes tejeskávéval, ami ott írva vagyon. Addig csak cipelem magammal, hogy hátha éppen útközben lep meg az a pillanat, amikor ki tudom nyitni, és le tudom írni, újra, hogy "ez a nap egyszerűen tökéletes volt", vagy, kevésbé nagyravágyóan azt, hogy: "ma végre kitakarítottam és átrendeztem az egész lakást, rendet raktam, hajat mostam, holnaptól újra én vagyok".

2011-08-25T17:48:00.002+02:00

Azt hiszem, tényleg az volt a mai nap legjobb döntése (köszönet N-nek), hogy hátrahajtottam a fejem, behúnytam a szemem és csak hagytam, hogy egy helyes fiú hosszan mossa és dícsérje a hajam.

2011-08-24T09:54:00.002+02:00

Tudom, nem búcsúzunk

Eszembejutott az a pillanat, amikor a "kiküldetésben" azzal múlattam az időt, hogy visszaolvastam a naplómat, és valamikor a tavaly őszi bejegyzéseknél találkoztam ezzel a mondattal: "Szegény R. Megrázó lehetett arra ébredni, hogy egy síró nő azt kiabálja a telefonba, hogy semminek sincs értelme." Ekkor felnéztem a naplóból, nevettem és R-re gondoltam. Ennél érzelmesebbet nem merek írni, mert leszedi a fejem :D Nem, nem búcsúzunk, tudom.

2011-08-22T14:37:00.001+02:00

"Álmomban mért ígértem neki hogy szövök egy szőnyeget

aztán csak hánykolódtam azt se tudtam hol kezdjem el

ne haragudj kívántalak azért hazudtam

én szőni-fonni sose tudtam"

(TK)

2011-08-21T09:59:00.003+02:00

Life is simple

Tegnap, miközben krumplit hámoztam a konyhában, és a füst illata keveredett a nyári alkonyatéval, és mezítláb voltam és égett a bőröm és a hajam göndör és feleakkora volt a víztől és kint kék-zöld világ volt és törölközők száradtak a kertben és a csirke már be volt pácolva és volt bennünk már néhány pohár házipálinka, egyszercsak észrevettem, hogy azt dúdolgatom, hogy "köszönöm, hogy mikor királynak hittem magam, nem szóltál és hagytál egy ideig az udvarodban kóborolni", és akkor mosolyogtam azon, hogy ez milyen találó, aztán kimentem, és ráraktuk a grillre először a patiszonokat, aztán a csirkét, aztán a krumplit, aztán a padlizsánt és a cukkinit, aztán megfűszereztük és forgattuk, aztán ittunk még pálinkát, aztán ráraktuk a kenyeret, aztán megettük és ittunk még egy kis pálinkát, aztán lefeküdtünk aludni (Lehet, hogy már nem vagyok görög tragikus hősnő?).

2011-08-18T13:07:00.000+02:00

It's allright:)

2011-08-16T15:29:00.005+02:00

Eat, Pray, Leibniz

- Halálra ettem magam kint, valahogy minden élvezetet megpróbáltam kinyerni az evésből. Mint nagy eseményeket, úgy vártam az étkezéseket, annyiszor szedtem, ahányszor nem szégyelltem, olykor pedig egy-egy Lindt Rasberryvel tettem kerekebbé az egészet, amiből még soha de soha nem maradt "csak egy kocka holnapra", és ami "egy kis boldogságot, de azonnal" szlogen alatt fut nálam. Ma 2 körül kellett rádöbbennem, hogy még nem ettem semmit, mert újra öngondoskodó lettem. Egyszerűen elfelejtettem :)

- Ma megtörtént az, ami tudtam, hogy egyszer megtörténik: víz nélkül indítottam el egy mosást.

- Meg voltam győződve arról, hogy idén nem érhet el semmiféle hazajövős-hullám, és nem, nem akarok ott lenni, nem akarok máshol lenni, minden okom megvan az örömre, valószínűleg csak fáradt vagyok még-már. De ezért van ez a cetli mindig a pénztárcámban, ha egy kis mosoly-kiegészítésre lenne szükség, és épp nem a csokihoz fordulok (nem mintha a felsorolt dolgok bármiféleképp is kapcsolódnának hozzám:):

"-Nohát - szólt Candide -, kedves jó Pangloss, amikor így felkötötték, felboncolták, megkorbácsolták, s amikor így evezett napról-napra azon a gályán, akkor is mindig azt gondolta, hogy minden a legjobban van ezen a legjobb világon?

- Csakúgy gondolkozom, mint régen - válaszolta Pangloss mester -, mert végre is filozófus vagyok, nem illik, hogy megtagadjam magam, utóvégre a nagy Leibniz, ugye, mégsem tévedhetett."

ui.: Biztos egyszer kiszakad egy nagy összefoglaló is, érzés-kép-kavalkád, de nem ma. Ma csak műveljük kertjeinket és alszunk.

2011-07-25T16:30:00.001+02:00

Craaaazy
Avagy cukisag a vonal ket vegen
"En egyaltalan nem vagyok normalis, es hat te se vagy szazas" :)

2011-07-23T16:10:00.002+02:00

Egy hete erkeztem. Es most viccesnek talalom bekoszonni es nem mondani semmi vicceset. Hatmillio adventi naptaram van, a cigarettaktol elkezdve a munkanaplon es zoknikon keresztul (azt hiszem pont 25 par, majd mosni is kell) at a naptaramig, no meg van egy, amirol nem beszelek, de mindezek ellenere, eljunk a pillanatnak, nem ellentmondasos:). Ezt csak azert, hogy tudjatok, elek:)
Furcsa a webkamera masik oldalan lenni, ami annyit jelent, hogy egyenesen a T-Rexbol.

2011-07-15T14:11:00.002+02:00

Most lettem pici és félős. De visszakanyarodva a régihez, amit Grachen utcáin is sokszor énekeltünk, az utcaköveken éjszaka hazafelé kopogva, a pékségből kiáradó croissont-illatban: "Bárhogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, bárhogy lesz, úgy lesz". De azért mégiscsak pici vagyok, és mégiscsak inkább úgy... Ölel-csók-puszi-kinekmi-balra el.

2011-07-14T10:02:00.002+02:00

"And I said Man, I am tonight"

Állok a konyhában, és ilyen apróságok tűnnek fel, hogy a tengeri só "minőségét korlátlan ideig megőrzi". Reggel hét óta számolom fel a káoszt, és mostanra jött el a pillanat, hogy leüljek egy kávé mellé és nézzem, ahogy egy egyméterszeregyméteres helyre összeraktam egy hónapot. Süt a nap, az erkélyen még az utolsókörös ruhák száradnak, hallgatom ezeket a zenéket, és ma először érzem - olyan torokkaparósan picit -, hogy hiába lapozgattam végig a naptáramban ezerszer, mégiscsak holnap fog rámszakadni az idő mennyisége, és holnap, a vonaton fogom felfogni, hogy tényleg. És persze a merengés mellett izgalom is van bennem, hogy mit is akar tőlem a zélet, és miért pont így. De, hogy egy klasszikust idézzek és megtörjem a melankóliát: "jóóó lesz". Mindenkit ölelek (ajjaj, sírás lesz a vége:), és idén nem posztolom a "The Passenger"-t, mert most picit mást érzek.

2011-07-13T07:38:00.001+02:00

A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, de az élet igenis habostorta. Iszonyatosan habostorta. És hát én annyira próbálok nem giccses lenni, dee: :)

2011-07-12T06:14:00.005+02:00

Places I remember

Borcsika, reggel 6-kor még úgysem tudsz elintézni semmit! Mindegy, legalább megnéztem ismét a szerencseidőpontomat.

Annyira furcsa egyébként, mi minden változott. (I pack my case - I check my face) De az apróságok a legszembetűnőbbek: szinte sosincs itthon ragtapasz vagy fájdalomcsillapító. Akkormeg minek oda, ahol kb. még sosem fájt a fejem? (Tudom, a babonások most felszisszentek, de nyugi, a lópatkó annak is segít, aki nem hisz benne :)

2011-07-10T21:20:00.009+02:00

"A jelen, a perc, bár átmenetnek véled, tudd meg, ez az egész: ez a teljes élet"

2011-07-08T06:17:00.003+02:00

6:16 - Tengerpartillatú hajnal

Mostanában is van egy varázslatos pillanata minden napnak: 16 óra 16 perc, egyetlen pici csodálkozás, hogy már megint pont akkor néztem oda. Most pedig egyszerre 6 óra 16 is. Remélem, akkor is ilyen hetykén fogok hajnalban kelni, amikor muszáj lesz.

Hülye álmok egész éjjel, ezernyi arc, akik mind beszéltek valamiről. Fel akartam kelni és felírni, amit az egyikük, de abban az egy kicsi éber pillanatomban úgy gondoltam, ez olyan egyértelmű, hogy biztosan emlékezni fogok rá. Természetesen nem:)

Körülvéve a szőkével és fiával (wtf?), N-el, aki vitatkozott vele, egy kozmetikusnővel, aki meg akart ölni hátulról egy kendővel (wtf?), a lánnyal, aki kijött a szobájából és azt mondta: "ebben a könyvben a névelők mindig rossz helyen voltak, ettől teljesen elveszítettem a nyugalmamat" én csak sodródtam, és valahol közben is végig tudtam, és mosolyognom kellett tőle: "Most csak álmodom, és már csak kicsit kell várni, hogy fölkelhessek".

És most tessék, itt van a mediterrán reggel, terasz, káfé, mosoly, és csöppet sem bánom, hogy nem írtam fel azt a mondatot: nem lehet olyan fontos.

(És egy kisbetűs, racionális kérdés: elárulná valaki, hogy miért érdekeljen engem, hogy "XY was at Blaha Lujza tér?" Mert még ha a Szabadság híd tetején lógatja a lábát és oda csekkol be, megértem)

2011-07-07T07:16:00.003+02:00

Néhány rövid héttel ezelőtt leírtam (a kontextus előttem is ismeretlen, bár nyilván kikövetkeztethető): "Minden meg fog oldódni, és ha nem pont úgy, ahogy most szeretném, akkor úgy, ahogy nekem a legjobb. Szóval én nem aggódom többet" :) És néha még betartani is sikerül, úgyhogy ezt (is) meg kell ünnepelni - nem áll nyitva a bőröndöm, mert most, most van, mosolygósnapok sora:

2011-07-05T22:31:00.000+02:00

Ezt azonnal el kell lopnom :) Ma úgyis ilyen táncos nap van!

2011-07-04T16:37:00.007+02:00

"De vár a munka a kertben."

Papival ma megváltottuk a világot egy lájtos kávészünetben. És tulajdonképpen ugyanoda lyukadtunk ki ismét, mint Pangloss mester. Megnyugtató a tudat. Olyan volt, mint ellátogatni az orákulumhoz, bementem valahogy és kijöttem teljesen másképp.