Ebben a korcsolyázós, felszabadult, nevetős estében valamikor-valahonnan a fülembe csengett és ott is maradt ez a mondat: "Your Smile is a Beautiful Lie". Gyönyörű, találó, nem vagyok beléd szerelmes.

Megmosolyogtató, találó, fájdalmas-vidám esti kérdés vasárnapra: 

"És mi van a zavarosfejű barátoddal?"

Süt a nap be az ágyba

Minden rendes, tiszta, és mikor a napfény megvilágítja a bordókat és narancssárgákat, mindig arra gondolok, mennyire szeretem ezt az életteret, mennyire pontosan olyan, amilyenre szükségem van. Rendezgetni kis dolgaimat, gyönyörködni a függöny redőződésében, bevinni a kávét az ágyba. Tegnap írtam végre, elképzeltem, milyen könyv lenne, ha könyv lenne (évek óta meg sem fordult a fejemben ilyesmi) - végülis, nem is vártalak, mert már tudtam kívülről az egészet. Elmúlt a délután és én rájöttem, hogy a zélet azért üvölti ennyire hangosan ezt az üzenetet, mert akkor talán már nem hagyom figyelmen kívül. Nyugodt vagyok, derűs vagyok, és üzenem, megértettem. 

GyereideTakarodj

Úgy tűnik, tükör vagyok, visszatükrözöm ellentétességedet. A felépített falak mögül néha kinézek, elkap a játékoskedv, megtartom azt a rövid pillanatig tartó fényt - ismeremmár az egész rendszerét, ilyenkor kis szarkalábak, közben szemünk összekapcsolódó röppályáján keresztül belezuhanok valami légüres, néma fekete térbe -, aztán hirtelen becsukom, mosolygok rajta, hogy minden szó milyen találó, elképzelem, hogy letépek egy darab papírt és hozzádvágom, hogy maradjotthonnézzétévét, közben meg tudom, hogy nem hozzádvágnom kéne, hanem gondolnom tényleg, hogy maradjotthon, hagyjábékén, forever.

"Common sense may tell you, that the ending will be sad, and now's the time to break and run away"

Nyilván azért kellett újra, mert már éppen kezdett minden a helyére kerülni, a veled berendezett világ körvonalai elmosódtak és visszarendeződtek. Szar beismerni, hogy bármi is történik még, bármit is találsz ki, bárhogy is forgatod még a dolgokat - bárhogy is akarod átírni a fejemben lévő történetet -, nem hitethetem el magammal, hogy bármilyen happy end kisülhet még ebből, nem hitethetem el magammal, hogy az egészet észre se vetted, nem így akartad, komolyan gondoltad...
"Te velem így nem...!" - mert így senki senkivel sem, erre nincs semmilyen magyarázat...

Nem, tehát komolyan, nem. Ez nem mehet így tovább.

...drinks my blood like a glass of wine...

Ice Queen, definitely

A vasárnap kapott verseskötetben, amiben friss szél fúj és vízillat lebeg, ott ez a sor:

"Élő nékem ne adjon kegyelmet, s el ne ítéljen". Leszokom arról, hogy kegyelmet osztogassak, ez álszent és ragadós, majdnem olyan mérges, mint a sértődött duzzogó harag. Ez az egész nem az én feladatom, nem az én ügyem, nem az én bajom, nem az én terhem, nem az én saram, nem az én életem. Elhatárolódom tőle, mint kert az utcától, csöndesen és feltűnés nélkül. Megyek tovább. 

Libikóka, megbocsátás, romló húson selyemszalag

Néha egyik határtól eljutunk a másikig, egy szélsőséges rosszat szélsőséges jóba gyúrunk át. Megtanultam, hogy kell megbocsátani, most úgy érzem, gyakorolnom kell, hogy néha ne bocsássak meg annyira könnyen, merjem átélni a haragot és a keserűséget, ha éppen ezt kell átélnem.

Ui.: Arról nem is beszélve, hogy míg mások fejét elnéző mosollyal simogatom, ha elefántcsordaként gyalogolnak végig bármin, ami fontos, addig magamnak a legkisebb hibát sem nézem el. És ez nem valamiféle tiszteletreméltó zen-állapot, nem önzetlenség, nem jóság, egyszerűen, banálisan csak BALEKSÁG.

I wanna do bad things

Ugyanmár, Dexter! Mikor szórakoztál utoljára úgy igazán? - mondja Brian és Dexter szemében felvillan egy játékos-gonosz kis fénysugár. 

Ezt akarom ma. A régi, igazi játékos-komisz idők emlékére! 

Paradoxon és meglepő őszinteség

Szerintem gonoszság minden szeretettel elhalmozni valakit, aztán megvonni tőle egyik napról a másikra, minden magyarázat nélkül. De nem tudom elhinni, hogy gonosz az, akit szeretek. Mert akkor nem szerethetném. 

Reggeli napfény, archiválás, mondomhogynemfáj

Archiválni könnyű. Egy kattintás és eltűnik minden. Nehezebb ott, azon a banális elnevezésű helyen fiókokat rendezni. És megmagyarázni, hogy miért is jobb ez így, miért is ... Talán a "miért" szót magát... kéne archiválni.

Hiány

- Nem tetszel nekem, te lány.

- Ahh, pedig reménykedtem, hogy neked még tetszem:)

Nemjónemjónemjó...

És hát lehetne már tavasz

Furcsa, hogy a felszín most milyen rezzenéstelen. A megszokott, mindennapos egyszerű kis dolgok, zajlik, hullámzik a zélet, erre-arra, gondolatok jönnek és mennek, valamit nem írok fel és elfelejtem, telefonon figyelmeztetnek, hogy hétvégén le kéne szedni a karácsonyfát, ami eszembe juttatja, hogy tavaly úgy éreztem, elviselhetetlenül túl sokáig van karácsony, de idén erre csak egy derűs vállrándítás már, jövök-megyek, elmegyek kajáért, pötyögök úgy,  hogy figyelek is, és mindeközben, mindemellett, mindezalatt ott működik az egész, ott forrong, mint a föld belseje, kitörni akaró feszültségfolyam, ez a hasonlat is milyen banális és közhelyes, de mit mondhatnék, mit tehetnék, ha nem mondhatok és nem tehetek semmit.

Tegnap annyi kis apróság eszembe jutott, fel kellett volna írnom őket, mert csak arra emlékszem, hogy mikor Ausztriában az összehajtogatott perzsaszőnyegeken próbáltam elaludni, akkor rengett a föld, én pedig azon gondolkoztam, tényleg rengett-e a föld, vagy már álmodom.

Snemmennénk, ottlaknánk, valami olyat biztos találnánk, amineknincsvége

"And I always sleep with my guns when you're gone"

Fura, hogy két érzés nem hagyja aludni, és a kettő mintha a szív két különböző táján helyezkedne el, mintha a két területet még titokzatos kis utak sem kötnék össze. Az egyik a közelség, valami boldog várakozás, valami határvonal, már ki se lehet bírni. A másiknak pedig semmi köze az egészhez, ez már a tompa félelem valakiért, aki mintha minden pillanatban arra készülne, hogy minket... egyikről sem beszélhetek.

Szia, 2012!

"nekem a kérés nagy szégyen, adjon ugyis, ha nem kérem."

Boldog Új Évet!

Vizzzlát

A 6-os villamoson (ideális hely a filozofikus gondolatok megszületéséhez) tört rám az érzés: rengeteg jót és rosszat adott ez az év, változást, izgalmat, utazást, gondolatot, álmot, félelmet, keserűséget, csalódást, reményt, új utat, szerelmet és az ellenkezőjét. Feszített tempójú volt és abszurdminden történt, végletek között. "Born in blood", Dexter biztosan ezt mondaná. Viccestanulságos visszalapozni, januárban egyetlenegy bejegyzés sincs, sem a naptáramban, sem a naplómban, csak ködösen emlékszem, merre jártam, mit csináltam, olyan volt, mintha iszapban gázoltam volna. Most már úgy vonszolom ezt a színes évet, mint valami mázsás terhet. Alig várom, hogy szombaton lerakjam és azt mondhassam: Szia, 2012.